irodalmi kisszótár.

KISSZÓTÁR   -   A   MINDENNAPOKRA

 

ABSZURD DRÁMA- a lét teljes értelmetlenségét céltalanságát tételező világkép hatja át. A szereplők sorsa a vegetatív szintű lét, gyakran a cél is hiányzik. A dialógus süketek párbeszéde, a nyelv is lefokozódik a vegetatív szintre. Szövegmondás helyett mimika, gesztusok hordozzák az alapjelentést

AKCIÓ- a színházi előadás jelrendszerében a testbeszédre vonatkozó megnevezés – cselekvés, helyváltoztatás, mimika, gesztusok, tekintet

ALAKVÁLTÓ KÖLTÉSZET-  a nézőpontok, lírai szerepek, versformák sokféleségében oldja fel a lírai ént, a harmónia újrateremthetőségét az énnek a költészet univerzumában való feloldásában látja

ÁLLANDÓSULT BESZÉDFORMA- olyan szófordulat, szólás, idézet-vagy válaszmondás, amely a nyelvben bizonyos helyzetekhez kötötten gyakran fordul elő

ANALITIKUS DRÁMA- a színpadi cselekményt a felidézett vagy tudomásra jutó előzmények lendítik tovább. A cselekmény a katasztrófa köré sűrűsödik

ANALITIKUS REGÉNY- a pszichoanalízis elméletét érvényesítő lélektani regény

ANTROPOMORFIZMUS- emberalakúság – emberi képességek, tulajdonságok átvitele nem emberi lényekre, jelenségekre, képzeletbeli alakokra

ARCHETÍPUS- azon mitologikus-szimbolikus képzetek, amelyek az emberiség közös tudatalattijában fellelhető tapasztalatokat rögzíti

BESTIARIUM- középkori didaktikus műfaj. Valóságos vagy elképzelt mitikus-mesés állatalakok leírása vallásos-erkölcsi, allegorikus értelmezéssel

BESZÉDHELYZET- a szöveg aktuális értékét meghatározó jeladási helyzet vagy szövegösszefüggés

BESZÉDSZINT- a mozzanatok szintje (mozzanat: az elbeszélés legkisebb egysége, kiegészítő szerepe van a csomópontok között)

-       a cselekmény szintje

-       az elbeszélés szintje

CIKLIKUS IDŐSZEMLÉLET- nem ismeri a fejlődést – múlt, jelen és jövő körforgásszerű ismétlődése révén, lényegileg azonos

CSELEKMÉNY - vagy SZÜZSÉ- az a mód, ahogyan megjelennek a dolgok. Lehet maga a történet, maga a szerkezet vagy pusztán formai elem.(A történet vagy fabula viszont a dolgok kronológiája!) A tér és idő koordinátái határozzák meg. Összetartó eleme lehet ok-okozati összefüggés, társadalmi folyamat, világszemlélet, hangulat, kaland, stb.

DEKONSTRUKCIÓ- a meglevő fogalmak bizonytalanná tétele, megkérdőjelezése, újraértelmezése. Filozófiai irányzatként a dolgok mindenkori továbbgondolhatóságát az adott struktúrák leépítésében és átépítésében látja lehetségesnek

DENOTATÍV JELENTÉS- önmagában létező (szótári, fogalmi) jelentés

DIKCIÓ- a színházi előadás jelrendszerében a beszéd hangzó eszközeire vonatkozó megnevezés (hangsúly, hanglejtés, tempó, szünet, hangszín)

DISZKURZUS- a világ valamely részéről való gondolkodás, azzal kapcsolatos cselekvés alapsémája. Egyfajta meghatározó látásmód, olyan keret, amelyben a használt szövegek meghatározott módon értelemhez jutnak.

DRÁMAI SZITUÁCIÓ- jellegzetes viszonyrendszer, amely már a dráma kezdetén készen áll, meghatározott cselekvés-lehetőségeket tartalmaz, és a szereplők közötti tett-váltás sorozatban bontakozik ki

EGZISZTENCIÁLIS REGÉNY- az író kísérleti egókon (hősökön) keresztül vizsgálja a lét nagy kérdéseit

EGYENES BESZÉD- valóságos vagy képzelt személy közléseinek szó szerinti idézése

ELBESZÉLŐI HELYZET- lehet – jelen idejű, egyes szám első személyű

-       múlt idejű, egyes szám harmadik személyű (történeten kívül álló elbeszélő)

-       összetett

-       írott (levél, napló)

ELBESZÉLŐI MAGATARTÁS- szubjektív: mindentudó vagy korlátozottan mindentudó elbeszélő, aki ismeri szereplőinek indítékait, gondolatait, érzelmeit

-       objektív: az elbeszélő háttérbe szorul, a hőst saját létében mutatja be (beszéltet, elmondja cselekedeteit, leírja környezetét)

ELBESZÉLŐI NÉZŐPONT- az a látószög, amellyel az elbeszélt világra tekintünk. Az határozza meg, hogy ki az elbeszélő, hányadik személyben szól, hogyan viszonyul a történethez (felnéz, egyenrangúnak tekint, vagy lenézi azt), milyen távolságot teremt a befogadó és a történet között

ELBESZÉLŐI TECHNIKÁK- lineáris

-       a dolgok közepébe vágó kezdés

-       retrospekció (visszatekintés)

-       tudatmozgások irányította, montázsszerű, idősíkos elbeszéléstechnika

ELŐREUTALÁS- később bekövetkező fontos eseményre való utalás a cselekmény egy korábbi pontján

EPIZÓD- olyan szerkezeti egység, amely nincs közvetlen kapcsolatban a cselekmény fő vonalával, sem a végigvitt mellékszálakkal. Így késlelteti a további kifejletet

ÉRTÉK- tematikus: a műben megjelenített anyagi, vitális, etikai, megismerési, politikai, stb. érték

-       modális: hogyan kell értelmezni a műben megjelenített értékeket

-       a megjelenítés értékei: nyelvi feltételek

ESZMEKIFEJTŐ DRÁMA- a cselekmény kevéssé fontos benne, sokkal inkább az eszmék és az eszméket képviselő sorsutak összekapcsolása. Erős gondolatiság, a drámai beszéd monologikus, lírai jelleg jellemzi

FABULA- az, ami valójában történt, a történet, a cselekménnyel szemben, ami az a sorrend, ahogyan az olvasó tudomást szerez a történtekről; 2. epikaiműfaj

FIKTÍV LEVÉL- az irodalmi levél változata, amelyet a megíró nem szán elküldésre, címzettje kitalált személy, és megírója sem feltétlenül azonos azzal, akinek nevében a szerző megszólal (ellentétben a misszilis= elküldött levéllel)

HOMO AESTHETICUS- magatartásforma: kívülmaradni a mindennapi élet és politika zajlásán. A művész az életnek csupán szemlélője, amelyből témát merít, de nem a téma érdekli, hanem az alkotás maga, amely az egyedüli emberhez méltó cselekedet (ellentéte a HOMO MORALIS)

IMITÁCIÓ-ELV - az antik minták ismerete és utánzása

IRÓNIA- az állítva tagadás stílusa –úgy állítunk valamit, hogy ezzel tagadásunkat fejezzük ki

KÁNON- adott korban érvényesülő, általánosan elfogadott normák, szabályok összessége, a mértékadónak tekintett irodalmi művek

KÉTSZINTES DRÁMA- transzcendens és evilági szinten játszódik, amelyek között feszültség jön létre. Az ideális mindig a valóságfölötti

KÉSŐMODERNSÉG- a modern kor 1920-tól kb.1970-ig tartó szakasza

KLASSZIKUS MODERNSÉG- a modern kor első, 1910-ig tartó szakasza

KOLLÁZS- a mindennapi életből származó szövegek, dokumentumok, idézetek tudatos beillesztése a műbe

KONFLIKTUSOS DRÁMA-  a drámai szituáció a két főszereplő által képviselt értékek összecsapásában bontakozik ki

KÖZÉPPONTOS DRÁMA- viszonyváltása olyan drámai középpont köré szerveződik, ami a drámavilágon belül mindenkire rákényszeríti a hozzá való viszonyulást. A drámai középpont lehet egy eszme, de lehet szereplő is. Ha szereplő az, akkor ő mindig passzív és a drámai cselekmény előrehaladását nem a tettváltás, hanem a középponthoz való viszonyok jellege, minősége, változása adja

KONNOTATÍV JELENTÉS- a szövegben elnyert teljes, mögöttes jelentés

LÍRAI KÖZLÉSFORMÁK-  

-     megszólításos

-       monológ-és dialógvers

-       önmegszólító vers

-       vallomásos vers

-       létvers

METAFORIKUS ELBESZÉLÉS- olyan formaelv, amely felszámolja az elbeszélés folyamatosságát, töredékesebb prózavilágot hoz létre. Az ok-okozati összefüggésrend helyett ismétlésen, azonosításon vagy utaláson alapuló szövegszervező eljárásokat helyez előtérbe. A történet visszaszorul, az elbeszélés módjának, mikéntjének (diszkurzivitás) szerepe kerül előtérbe. Nyílt forma, melyben az idősíkok keverése, a térbeli viszonyok átformálása révén metaforikus jelentések képződnek

METONIMIKUS ELBESZÉLÉS- oksági meghatározottságú történetmondó formaelv, amely a fikció világát valószerűnek láttatja, a valósághoz hasonló módon beszéli el. Zárt forma

PÉLDÁZAT- olyan történet, mely önmagán túlmutató jelentést, erkölcsi tanulságot képvisel. Egy állítást vagy tényt egy konkrét egyedi eset közvetítésével világít meg

PIKARESZK- az a regényműfaj, amelynek lazán, láncszerűen összekapcsolódó eseményeit a kezdő-és végpont fogja keretszerűen egybe

A REGÉNY POÉTIKAI JELLEGZETESSÉGEI:               

-       megformáltság

-       szövegszervezési eljárások

-       alkotástechnikai konvenciók

-       regényvilág és elbeszélő viszonya nézőpont

-       előadásmód

SZABAD FÜGGŐ BESZÉD- az egyenes és a függő beszéd sajátosságait egyesíti. Harmadik személyű közlés, mégis a szereplő belső világát tárja fel. Átképzeléses forma. példák:

      Egyenes beszéd: Így szólt: – Valóban arra kényszerültem?

      Függő beszéd: Azt kérdezte magától, valóban arra kényszerült-e.

     Szabad függő beszéd: Valóban arra kényszerült ő?

SZINKRETIZMUS- egymástól idegen vagy eltérő kulturális elemek egyesítése

TÉZISREGÉNY- egy alapvető erkölcsi elv, tanítás helyességéről vagy helytelenségéről győződik meg hőse. Nevelő célzatú, kidolgozatlan jellemeket szerepeltető alkotás

TOPOSZ- közismert, különböző korokon átívelő kép, írói/költői közhely 

TÖBBSÍKÚSÁG- 

lírában:

-    az ábrázolás és reflexió síkja

-       az ábrázolás és megszólítás síkja

-       jelen és múlt

-       lírai és epikus előadás

 epikában  : 

-       cselekményszálak

-       belső monológ

-       több életsors

               drámában: kötelező módon: egyik sík a színpadon látható, a másik dialógusokból, a kórus vagy a narrátor szövegéből jön létre

a TÖRTÉNET SÍKJA- bizonyos tér-és idődimenzióban valósul meg (idő-és térszerkezet), szereplők cselekvései által bontakozik ki – tulajdonságaikat egymáshoz való viszonyuk és a történetben betöltött szerepük alapján érzékeljük. Folyamata lehet lineáris vagy töredezett

TRAVESZTIA- a paródiával rokon komikus műfaj, az eredeti művet, témát torzítva, szándékosan rontott formában adja elő. Így a tartalom és a forma széttartása nevetséges hatást kelt

------