VÁZLAT a középszintű nyelvtan szóbeli tételekhez
I. Ember és nyelv
1, A nyelv mint jelrendszer
jel: valamilyen, érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható, stb) jelenség, ami egy másik, tehát önmagán túlmutató jelenségre utal
két része van: jelölő – jelölt. A kettő kapcsolata a jel.
három fajtája (a kapcsolat fajtája alapján):
- ikon: hasonlóságon alapuló kapcsolat. Pl.: gyalogosok jelzőlámpáján az ember alakja
- index: érintkezésen alapuló kapcsolat. Pl.: irányított zöldnél nyíl, egyirányú utca
- szimbólum: megegyezésen alapuló Pl.: a jelzőlámpa színei
A nyelvi jel csak egy a sokféle jel közül. A sokféle jelrendszer közül is csak egy a nyelvi jelrendszer, de a legegyetemesebb, legátfogóbb, mert bárki elsajátíthatja. Legárnyaltabban képes a külső-belső valóság kifejezésére.
Nyitott rendszer: állandóan változik, fejlődik.
Tagolt rendszer: elemekből áll, ezek szabadon kombinálhatók.
Tanult rendszer.
Két részből áll, mint minden rendszer:
- jelkészlet à nyelvi jelek
- szabályrendszer à nyelvtani rendszer
nyelvi jel:
- legkisebb egysége a morféma, amely önálló hangalakkal és jelentéssel bír. (A hangok nem tartoznak ide!)
- szintagmák: szerkezeti egység, szószerkezet
- mondatok: tartalmi egységek
- szöveg: összefüggő mondatok
Feladat: milyen nyelvtani szabályok alkalmazásával lehet csoportokat-rendszereket alkotni a felsorolt nyelvi jelekből: káposzta, káposztalevél, -ban, fatörzs, lepke, lepkeháló, -ás, megy, kerékpározik, szép, szépség, keserű, valahol?
Megoldás:
- hangrendi törvény alapján (mély-magas-vegyes)
- szótő (lexéma) v. toldalékolt szó (van, ami kimarad ekkor)
- szófajiság alapján (ige, főnév, melléknév, névmás)
- kötött/szabad morféma (kötött: toldalékok)
- egyszerű/összetett szó
2, Nyelvcsaládok, nyelvtípusok
összehasonlító nyelvtudomány (nyelvtani rendszerbeli, hangkészletbeli, hangzóváltozási, szókészletbeli hasonlóságok alapján vizsgál és rokonít nyelveket) à nyelvcsaládok.
Az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek egy közös nyelvből alakultak ki.
monogenezis: egy közös ősnyelv volt
poligenezis: több ősnyelv volt
Nem tudni pontosan, ma hány nyelv van. Okok:
- nehéz elkülöníteni a nyelvet és a nyelvjárást
- civilizációtól elzárt népek nyelve még ma is ismeretlen
Az összes, eddig valaha létezett nyelvek száma: 3000-6000.
Ma kb. 150-300 nyelvcsalád létezik. Legnagyobb: indoeurópai nyelvcsalád (12. oszt Mf. 14. old.) 2 milliárdan beszélik, 150 nyelv tartozik ide.
Alaktani szempontból három típusú nyelv van:
- izoláló (elöljáró- és módosítószavak használata)
- agglutináló (toldalékoló)
- flektáló (hangalak változásával új jelentés)
ld. Tk. 12. o. 90-93. old.
- A nyelv szinkrón és diakrón változásainak jellemzése
.
II. A kommunikáció
4, A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei
Kommunikáció: információközlés, -átadás, -továbbítás, de nem csak nyelvi kommunikáció van.
Nem verbális kommunikáció:
- képregény
- némafilm vizuális
- festmények, fotók
- zene
verbális – nem verbális kommunikáció: a jelrendszernek közösnek kell lenni, hogy a címzett le tudja fordítani a kódot.
A kommunikáció nyelvi kifejezőeszközei:
- szószerkezetek
- mondatok
- szöveg
(Ezen belül is az összetartóerő, a szinonimák használata (változatosság), „stílusos” kifejezésmód, szóképek, alakzatok alkalmazása, stb.)
Nem nyelvi kifejezőeszközök: ha összhangban vannak a szöveg tartalmával, nyomatékosítják, ha nincsenek, cáfolják, amit mondunk. Ugyanolyan fontosak, mint a nyelvi kifejezőeszközök.
- ábrák, színek
- betűtípusok, betűméretek, keretek
- szövegfonetikai (zenei) eszközök: hangerő, hangmagasság, hangszín, beszédtempó, hangsúly, beszédszünet
- megjelenés (ruházat stb)
- testtartás
- mozgások: szemmozgás, arcjáték, gesztusok
- távolság
A gesztusnyelv könnyebben félreérthető, mint a nyelvi kommunikáció. A szándékolt jelentés és az, amit a címzett ért, sokszor nem ugyanaz. Ez még inkább igaz a gesztusnyelvnél. A nyelvi kommunikáció és a gesztusnyelv ki is olthatja egymást.
5, A kommunikáció funkciói
A kommunikáció elmélete egy Jacobson nevű nyelvésztől származik.
- Minden kölcsönös információátadás kommunikáció.
Kommunikációs funkciók:
- tájékoztató/tájékozódó funkció: valamilyen tényről, eseményről információt továbbítunk, a valóságról alkotott ismereteinket megosztjuk másokkal. Közölhetjük gondolatainkat, véleményünket is. Így lehet tárgyilagos, de személyes közlés is. Főleg kijelentő és kérdő mondatok.
- érzelemkifejező funkció: az ismereteinkkel, megtörtént eseményekkel kapcsolatos érzéseinket mondjuk ki. Szerepelhetnek óhajtó és felkiáltó mondatok is.
Mellékfunkciók:
- kapcsolatfenntartó funkció: pl.: a tájékoztatást megszakító kérdések, hogy figyel-e az illető.
- értelmező funkció: az ember saját hibáira reflektál
- esztétikai funkció: főleg a szépirodalomban
III. A magyar nyelv története
6, A nyelvemlékek fajtái
- szórvány emlékek: idegen nyelvű szövegbe ágyazott magyar nyelvű szavak (főleg tulajdonnevek.)
Bíborban született Konstantin: A birodalom kormányzása (kb. 950, magyar tulajdonnevek)
Veszprémvölgyi apácák adománylevele (Szt. István kora, helynevek)
Tihanyi apátság alapítólevele (1055, „Fehérvaru rea meneh hodu utu rea.”)
Anonymus: Gesta Hungarorum (1200 k.)
- kéziratos szövegemlékek
- latin kódexekbe ágyazott magyar nyelvű rövidebb szövegek
Halotti beszéd és könyörgés (Pray kódex, XII. sz. vége)
Ómagyar Mária-siralom
Gyulafehérvári sorok
Königsbergi töredék
- teljesen magyar nyelvű kódexek
Jókai kódex (1440 k., első ilyen, Szt. Ferenc legendája)
- szó- és kifejezéskészletet rögzítő emlékek
- glossza: lapszéli fordítói megjegyzés
Marosvásárhelyi és Szalkai glosszák
- szójegyzék
Schlägli-szójegyzék
- szótár (XVI. sz-tól, fordításoknál)
- nyomtatott emlékek: középmagyar kor, 1471-től Budán könyvnyomtatás, Hess András. (Az 1500-as években a magyar nyelvű könyvek Krakkóban készülnek.)
Sylvester János: Újszövetség fordítása
7, A magyar nyelv történetének főbb korszakai és jellemzői
- Ősmagyar kor (vándorlások korától a honfoglalásig)
szókészlet változása: a mai Fehéroroszország pusztáin találkozva török eredetű törzsekkel (türk, kazár, szabír, bolgár), a honfoglalók felvettek a nyelvbe török eredetű szavakat. (Az ősi, nem jövevényszavak száma kb. 700.) Új szavak: állattenyésztéssel, törzsi szerveződéssel kapcs. (alma, ács, árpa, búza, kecske, ökör, törvény) Belső keletkezésű szavak: szóösszetétellel (orr+szájàorszaàorcaàarc) Több szótagból álló szavak keletkeztek.
hangrendszer változása: a jövevényszavak miatt kialakulnak a vegyes hangrendű szavak. Több mgh volt, mint ma, de nem volt „ö”. Zöngétlen msh-k mellé kialakulnak a zöngés párok: p, t, k à b, d, g
nyelvtani rendszer változása: kezd kialakulni a szavak ragozás általi mondatba szerkesztése. Igeragozás már volt. Kialakul az alanyi-tárgyas, ill. az ikes ragozás. Megkezdődik a szófajok elkülönülése. (pl.: a nyom, les, vész szavak főnevek és igék is.)
Ebből a korból nem maradtak fenn nyelvemlékek, minden csak visszakövetkeztetés, spekuláció.
- Ómagyar kor (honfoglalástól a mohácsi vészig – 1526)
Már vannak írott nyelvemlékek, XIV. sz-tól: kódexek.
szókészlet vátozása: latin (iskola, kápolna, tinta), szláv (fölműv, államigazgatás – barack, család, gabona, kapál, jászol, pecsét, pénz, palota), német (iparosság – polgár, bognár, borbély, céh, erkély, érc, erszény), olasz, francia jövevényszavak. Ezek a szavak elmagyarosodnak.
a honfoglalás után 100 év alatt teljesen átalakul az írás a rovásírásból latin betűssé. Teljes betűkészlet volt, Erdélyben a XVII. sz-ig megmaradt. A 19. sz. közepéig a latin a hivatalos nyelv Magyarországon.
hangrendszer változása: szóvégi mgh-k kopnak („Hodu utu rea.”), a kor végére teljesen eltűnnek. Erős hangrendi illeszkedési törvény à többféle hangrendű toldalékok. Kialakulnak az összetett (több hangból álló) képzők.
- Középmagyar kor (1526-től a felvilágosodás kezdetéig – 1772)
Megszűnőben a nyelvjárások, egységesül a nyelv.
Reformáció à magyar nyelvű irodalom à egységesülés.
Tudományos művek magyarra fordítása à szókészletet fejleszteni kell (Pázmány Péter, Apáczai Csere János)
- Újmagyar kor (1772-től napjainkig)
Felvilágosodás, nyelvújítás, reformkor.
1880-as évek közepétől a mai magyar nyelvet használják. Teljes egységesülés.
1778: Bessenyei György Magyarság c. röpirata. Szerinte a népnyelvet fejleszteni kell. Nem ért egyet azokkal, akik szerint a magyar nyelv alkalmatlan a tudományos kifejezésekre.
Kovács Mihály: Kémia vagy természet titka (1807 – első kémaikönyv)
Bugát Pál: új szavak (vegyész, gyógyszer, műtét)
1832: első helyesírási szabályzat, Vörösmarty M. szerkeszti
kiejtés szerinti írásmód helyett szóelemző írásmód (Kazinczy dönt)
IV. Nyelv és társadalom
9, A határon túli magyarnyelvűség
A világon kb. 14-15 millió magyar anyanyelvű ember él, ebből a határokon túl mintegy 4-5 millió összefüggő nyelvterületeken és kisebb nyelvszigeteken (szórványban): Ausztria – Várvidék (Burgenland), Szlovákia – Felvidék, Ukrajna – Kárpátalja, Románia – Erdély, Szerbia és Montenegró – Délvidék. (Ezek a trianoni szerződés által elszakított területek.)
Élnek még magyar anyanyelvűek az USA-ban, Kanadában, Brazíliában, Argentínában, Ausztráliában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Nagy-Britanniában.
Kisebbség: az a népcsoport, amelyik nem anyanyelvi területen él. Van nemzetiségi, nyelvi és vallási kisebbség. Kisebbségek célja: a többséggel egyenlőségben, (lehetőség szerint) békében élni, saját vallásukat, nemzeti kultúrájukat, hagyományaikat megtartani szabadon gyakorolni. Ezt a kisebbségi jogok biztosítják. (Vannak egyéni és közösségi – kollektív – jogok.)
Történelmi kisebbség: a trianoni szerződéssel elszakított magyarok. Évszázadok óta ősi lakóhelyükön élnek.
Bevándorló (inkább kivándorló) magyarok: gazdasági, politikai okokból hagyták el az országot (1900-as évek eleje, 2. világháború vége, 1956-os forradalom után). Legrégebbi: a csángók a 13. század végén vándoroltak ki Közép-Erdélyből.
Szórványmagyarság: a nem anyanyelvű állam hatósága alatt egy tömbben élő magyarok közössége.
Egy ember általában nem csak egyetlen nyelvet/nyelvváltozatot beszél.
- kettősnyelvűség: egy nyelvnek két különböző változatát beszéljük, pl. a nyelvjárást és a köznyelvet.
- kétnyelvűség: két különböző nyelvet beszélünk.
- egyéni kétnyelvűség: olyan gyerek, akinek anyja-apja más-más anyanyelvű
- közösségi kétnyelvűség: kisebbségben élő csoportok (Határainkon túli magyarok.) Az egyik nyelvet a családban, barátok, ismerősök közt, személyes kapcsolatokban használják, a másikat hivatalos fórumokon, iskolákban, közéletben. Ha a két nyelv tudásának szintje nem egyforma à az egyik nyelv hatással van a másikra à szókölcsönzés, esetleg hatás a nyelvtani rendszerre, kiejtésre.
- kevertnyelvűség: már nem állapítható meg, melyik nyelvet használja valaki.
10, Rétegzettség és norma a nyelvhasználatban
Az ember a nyelvet különböző csoportokban (közösségekben) használja.
A nyelvi közösségek szerveződése:
- függőleges: társadalmi szerveződés, szociológiai alapon à szociolektus
- vízszintes: területileg à nyelvjárások (dialektus)
Eltérés a közösségek nyelvhasználatában: főleg a szókincsben, legkevésbé a nyelvtani szabályrendszerben
- csoportnyelvekben: szókincsben, szavak jelentésének módosulása
- nyelvjárásokban: szókincsben is, de főleg a hangtanban
Mindenkinek van egyéni nyelvhasználati stílusa = szavajárása (idiolektusa).
Családra jellemző nyelvhasználat: familiáris nyelvhaszn. (Családra jellemző szavak, kívülálló ált. nem érti. Kisgyermekek szóalkotásából.)
Szociolektus, csoportnyelvek:
- szaknyelv: valamely szakmában dolgozók közös szókészlete (kémcső, kémhatás, titrálás, koncentráció, allotróp módosulat, szerves vegyület stb.)
- korosztályi v. rétegnyelv: életkor szerint elkülönülő szóhasználat. A diáknyelv a legfigyelemreméltóbb, mert folyamatosan változik, nyitott, minden jópofát bevesz az argóból (argó: direkt a titkosságra törekszik; célja, hogy kívülálló ne érthesse) à átkerül a köznyelvbe. (Doga, cucc, dohány, lé, zseton stb.)
- csoportnyelv: pl. hobby vagy sport mentén szerveződő csoportok közös szóhasználata (tenisz: adogatótér, szervál, tenyeres, fonák, előny, return, necc, kettős hiba, tie break, játszma, játék, röpte, lecsapás stb.)
Az egyén a közegtől függően több nyelvváltozatot is használhat.
Norma:
| nemzeti nyelv |
| irodalmi nyelv / köznyelv |
| szleng |
| regionális nyelv (nagyobb tájegység, pl: Dél-Dunántúl) |
| társadalmi tagolódás: csoportnyelvek |
| földrajzi tagolódás: nyelvjárások |
| familiáris nyelvhasználat |
| egyéni nyelvhasználat |
Nemzeti nyelv: csak elméleti szinten (elvont)
Köznyelv: elvárt nyelvhasználat. Ma már főleg csak az oktatásban használatos.
Szleng: a beszélt, hétköznapi köznyelv
11, A mondat szintagmatikus szerkezete
szintagma = szószerkezet, ezekből épülnek fel a mondatok
Három fajtája:
- hozzárendelő: alany-állítmány kapcsolata
- mellérendelő: a két szószerkezet közt tartalmi-logikai kapcsolat van, nyelvtani függőségi viszony (hierarchikus alá- ill. fölérendeltség) nincs.
- kapcsolatos (piros és érett alma), jele: —
- ellentétes (szép de éretlen alma), jele: «
- választó (piros vagy sárga alma), jele: ~
- következtető (érett (ok) ezért/tehát piros (okozat) alma), jele: ®
- magyarázó (piros (okozat) hiszen/ugyanis érett (ok) alma), jele: ¬
A mellérendelő szintagma tagjai a mondatnak azonos szintjén helyezkednek el.
xTárgy xHhely
(A Jminpiros és Jminérett almát) gyerekek (Heredetvesszőből Jminfont Hhelykosarakba) gyűjtik.
Jmin — Jmin Jmin 3. szint
Heredet 4. szint
- Alárendelő: nyelvtani hierarchikus viszonyban áll a szintagma két tagja. Van fölérendelt (alaptag) és alárendelt (meghatározó tag) tag.
Kapcsolódási szabályok:
- jelző csak névszóhoz kapcsolódhat
- tárgy és határozó csak igéhez vagy igei természetű szóhoz (igenév) kapcsolódhat
A meghatározó tag fajtájától függően van tárgyas, jelzős és határozós alárendelő szintagma.
Határozók:
- hely - részes
- idő - szám
- mód - állandó
- állapot - társ
- ok - eszköz
- cél - eredmény
- eredet
Állapot- és módhatározó megkülönböztetése:
„egyedül dolgozik”: állapothatározó, alanyra vonatkozik („milyen állapotban?”)
„rendesen, gondosan dolgozik”: módhatározó, cselekvés módja („milyen módon?”)
Mindkettő az állítmány bővítménye!
Ok- és célhatározó megkülönböztetése:
„kenyérért mentem a boltba”: célhatározó, időben később („mi végett/célból?”)
„lustaságból maradok otthon”: okhatározó, időben előbb („mi okból?”)
Jelzők:
- minőség à kijelölő
- mennyiség
- birtokos
- értelmező
A jelzők a jelzett szó előtt állnak, ált. nincs ragjuk, a kijelölőjelző a jelzett szó után, viseli annak ragját.
- A mondatok osztályozása szerkezetük és modalitásuk szerint
13, Logikai és grammatikai viszonyok az összetett mondatokban
Szervetlen összetett mondat: van megszólítás, ezt nem elemezzük külön tagmondatként; vagy módosítószó van a mondatban (pl.: sajnos), az sem külön tagmondat.
Tagmondat az, amiben külön állítás, állítmány szerepel.
Mellérendelő összetett mondat:
- kapcsolatos: és, s, meg, nemcsak-hanem-is, sem-sem
- ellentétes: de, pedig, viszont, azonban, hanem, mégis, mégsem
- választó: vagy, vagy-vagy
- következtető: ezért, tehát, azaz
- magyarázó: hiszen, mivel, ugyanis
Alárendelő összetett mondat: az egyik tagmondat hiányos vagy hiányzik belőle mondatrész, helyette utalószó van. A mellékmondat a főmondat alárendeltje.
Van alanyi, állítmányi, tárgyas, határozós és jelzős alárendelő összetett mondat. Hogy az adott mondat milyen típusú, azt az utalószó főmondatrészben betöltött szerepe dönti el.
Sajátos jelentéstartalmú összetett mondatok:
- hasonlító. Pl.: A nyelvtanóra unalmasabb, mint amit el lehet viselni.
- feltételes. Pl.: Akkor megyek el, ha te is jössz.
(A továbbiak nem kellenek középszinten:)
- megengedő. Kötőszavak: bár, noha, habár stb. Pl.: Akár lopok, akár nem, mégis tolvaj a nevem.
- következményes. Pl.: Annyian hiányoztak a múlt héten, hogy nem írtunk dolgozatot.
Mondatvégi írásjelek:
- mellérendelő összetett mondatnál az utolsó tagmondat dönti el.
- alárendelő összetett mondatnál a főmondat határozza meg.
14, A szövegkohézió
Szövegkohézió = szövegösszetartó erő
Globális kohézió: a szöveg egészére hat. Jelentésbeli kapcsolóelemek.
Lineáris kohézió: mondatokon belül vagy mondatok között hat. Nyelvtani kapcsolóelemek.
Jelentésbeli kapcsolóelemek:
- tételmondat és kifejtése (ok-okozati viszony, tartalmi-logikai viszony)
- kulcsszavak ismétlődése (vagy szó szerint vagy szinonimákkal, körülírással)
- téma-réma kapcsolat (téma: korábban már megismert rész; réma: új ismeretet adó rész)
Nyelvtani kapcsolóelemek:
- kötőszók
- utalószók
- rámutatószók (névmások, határozószók)
- nyelvtani szerkezet (birtokos személyjel, igei személyrag)
15, A szövegtípusok fajtái a kommunikációs színterek szerint
Szövegeket aszerint is osztályozhatjuk, hogy milyen kommunikációs helyzetben fogalmazzuk őket.
- magánéleti (vicc, levél, falfirka)
- közéleti (felszólalás, hozzászólás)
- hivatalos (kérvény, rendelet)
- egyházi (prédikáció, zsoltármagyarázat)
- tudományos (előadás, értekezés)
- sajtóban megjelenő (hirdetés, riport)
- szépirodalmi (regény, epigramma, komédia)
Az egyházi szövegek:
A kereszténység kezdeti szakaszában az irodalmi alkotások összekapcsolódtak a közösségi vagy egyéni vallásgyakorlással. A művek kapcsolódnak az egyházi liturgiához.
Fontos az egyén közösséghez tartozása.
Meghatározó műfaj a himnusz. Himnusz: az egyházközséghez szóló, az együtt imádkozó közösség érzelmeit kifejező ének. Erősen kötődik a zsoltárköltészethez. A zsoltárokból átveszi a párhuzamokon alapuló gondolatritmust.
Nagy himnusszerző: Szent Ambrus (4. sz vége); egy himnusz 8 vesszak, amik négy sorosak, egy sor nyolc jambikus szótagból áll.
Nagy Szent Gergely pápa (6. sz): gregorián énekek.
A 12. századtól a himnusz átalakul, dicsőítő énekké válik, elsősorban a Szent Családról, főleg Szűz Máriáról szól, de a többi szentek is megjelennek. (Pl. Stabat Mater)
További egyházi „műfajok”: zsoltármagyarázat, parabola (példázat), passió (Krisztus vagy egy vértanú szenvedéstörténete), szentek élettörténete, vitatkozó irat (a reformáció idején), miseszövegek (pl. könyörgések), prédikációk, szentek írásai.
16, Magán és nyilvános kommunikáció: a hivatalos levél
Levél: olyan írásos üzenet, amely valamilyen közvetítő útján (posta, küldönc, számítógép) jutnak el a címzetthez.
A hivatalos levél a hivatalos stílusrétegbe tartozik, annak jellemzői erre is vonatkoznak.
Formai kellékek:
- fejléc: címzett neve, tisztsége, címe
- megszólítás (függ a címzetthez való viszonyunktól)
- téma
- befejező rész: lényeges közlések megismétlése
- elköszönés: jókívánság és búcsúzás
- saját kezű aláírás
- keltezés
Tartalmi követelmények (a hivatalos stílus jellemzői):
- szókincs: pontos fogalmi tartalmú szavakat használ, a szavak szótári és elsődleges jelentését használja. Nincsenek motivált (hangulatfestő, hangutánzó szavak). Átvesz szavakat a jogi szakszókészletből.
- mondatszerkesztés: nincs felkiáltó mondat, nincs érzelemkifejezés. Bonyolult, többszörösen összetett körmondatok. Eltávolodik a magyar nyelv helyes használatától. A jól érthetőség elvárható lenne, de sokszor nem közérthető.
- szövegszerkesztés: érvelő szövegszerkesztés elvei (ok-okozat, indoklás!!!) Semlegességre, tárgyilagosságra törekszik. Igehasználatban nincs második személy, magázódás van. Általános névmások, általános szabályokat főnévi igenévvel fejezi ki („fűre lépni tilos”).
Fajtái:
- magánszemély à hivatal: kérvény, bejelentés, pályázat, fellebbezés, panaszos levél;
- hivatal à magánszemély: felszólítás, határozat, közlemény, értesítés, pályázati felhívás
17, Az érvelés beszédhelyzete és eszközei
Érvelő szöveget akkor használunk, ha saját igazunkról meg akarunk győzni másokat, és/vagy mások állításait meg akarjuk cáfolni. Minden retorikai szöveg a nyilvánosságnak szól, a közösségi kommunikáció része.
Az érvelő szöveg felépítése:
1, Bevezetés
- hallgatóság jóindulatának megnyerése
- figyelemfelkeltés
- téma megnevezése, előzetes vázlat
2, Elbeszélés
- télelmondatok megfogalmazása röviden, tömören, világosan, tárgyszerűen
3, Részletezés
- tétel kifejtése
- szemléltetés példával
- kitérő: személyes élmény
4, Bizonyítás
- legfontosabb rész
- álláspontunk igazságának bizonyítása, alátámasztása érvekkel
- bizonyíték
- gyűjtött: törvény, adat, tanúk
- előállított: jelekből, tényekből érvet, összefüggéseket, következtetéseket alkotunk
5, Cáfolás
- a velük ellentétes vélemények megcáfolása (érvelés szabályai szerint)
6, Befejezés
- érzelmekre hat
- összegzés
- kitekintés a jövőre: új lehetőségek, felafatok, más megközelítési lehetőségek
- hatáskeltés: utolsó érv, csattanó. Idézet egy elismert embertől, stb.
Az érvek fajtái:
- meghatározásból levezetett érv: egy definíciót felhasználva bizonyítjuk állításunkat
- ok-okozati összefüggésből levezetett érv: okok à következmény
- körülményekből levezetett érv: a körülményekkel, lehetőségekkel bizonyítunk, rájuk hivatkozunk (mentegetőzés)
- összehasonlításon alapuló érv: hasonlat, metafora
- ellentéten alapuló érv: ha valamit cáfolni akarunk, az ellenkezőjét bizonyítjuk
- általános-egyes elvén alapuló érv: az általánosra hivatkozunk
- valószínűségen alapuló érv: olyan megfigyelésre, tapasztalatra hivatkozunk, amit a többség igaznak vél és elfogad
- bizonyítékokból származó érv: tények, statisztikai adatok, kutatási eredmények, jelentések, elismert, tekintélyes személyre való hivatkozás
18, Az elrendezés és a hatáskeltés retorikai eszközei
Az érvek elrendezése: az érvek sokaságának összegyűjtése után fel kell építeni a meggyőző és hatásos érvrendszert. Külön kell választani a gyenge és az erős érveket. Vagy az erős érv köré csoportosítjuk a gyengébbeket, vagy fokozásos érvelést alkalmazunk, azaz a gyenge érvekkel kezdünk, és az erőset hagyjuk a végére. (A lejtéses érvelés kevésbé hatásos, azaz ha a gyenge érveket hagyjuk a végére.) El is hagyhatók a gyengébb érvek, ha az erős önmagában is elég álláspontunk igazolására.
A retorikai beszéd megalkotásakor az anyaggyűjtés utáni fontos lépés az anyag elrendezése. Kialakul a beszéd váza. Kigyűjtjük a tételmondatokat, ezek köré gyűjtjük a kifejtéseket, az alátámasztó adatokat. A lényegtelen információkat elhagyhatjuk.
Fontos, hogy
- a beszéd egységet alkosson
- folyamatosan újabb és újabb nézőpontból mutassuk be a problémát,
- összefüggő legyen a szöveg (logikus felépítés)
- az egyes szövegrészek fontosságuk arányában jelenjenek meg
- fokozatosan sorakozzanak az egyre meggyőzőbb érvek
- a beszéd lezárt, teljes legyen.
Hatáskeltés:
- nem nyelvi kifejezőeszközökkel
- zenei eszközök: hangsúly, hangerő, szünet, tempó stb.
- gesztusnyelv: testtartás, kinézet, mozdulatok, arcjáték
- nyelvi kifejezőeszközökkel
- hatásos, meggyőző érv
- színes, változatos szófordulatok
- a hallgatóság jóindulatának megnyerése a beszéd elején
- alakzatok
19, Stílusrétegek
Stílus: A rendelkezésünkre álló eszközökből (szókészletből) a ránk jellemzőket választjuk ki. Választás és elrendezés eredménye. Jellemző egy egyénre vagy csoportra.
Stílusrétegek:
- Társalgási
- Hivatalos
- Tudományos
- Szépirodalmi
Szempontok: témaválasztás, szókincs, mondat- és szövegszerkesztés jellemzői.
Társalgási:
- formái:
- beszélt: pletyka, csvegés, telefonbeszélgetés, családtagok beszélgetése
- írott: magánlevél, napló, (sms)
- legszabadabb de a legkötöttebb is
- téma bármi lehet, az aktuális beszédhelyzettől függ
- szókincshasználat kötetlen, minden rétegből jöhet szó (argótól szakmai nyelvig)
- lehetnek hiányos és tagolatlan mondatok
- szövegszerkesztésben nincsenek kötött szabályok
- gyakran előfordul érzelemkifejezés
- saját, egyéni nyelvhasználat
- kötöttség: udvariassági formulákban, befolyásolja a társadalmi hovatartozás (nem, kor, rang) (megnyilvánul a köszönésben, megszólításban)
Hivatalos:
- formái:
- hivatal à magánszemély: felszólítás, értesítés, határozat, pályázati felhívás, közlemény
- magánszemély à hivatal: kérvény, pályázat, panasz, fellebbezés
- hivatal à hivatal: jegyzőkönyv, ajánlattétel, számla
- téma: meghatározza, hogy kik között van
- vannak formai követelmények (levélnél: idő, hely, adat, elérhetőség pontos feltüntetése)
- szókincs: pontos fogalmi tartalmú szavakat használ, a szavak szótári és elsődleges jelentését használja. Nincsenek motivált (hangulatfestő, hangutánzó szavak). Átvesz szavakat a jogi szakszókészletből.
- mondatszerkesztés: nincs felkiáltó mondat, nincs érzelemkifejezés. Bonyolult, többszörösen összetett körmondatok. Eltávolodik a magyar nyelv helyes használatától. A jól érthetőség elvárható lenne, de sokszor nem közérthető.
- szövegszerkesztés: érvelő szövegszerkesztés elvei (ok-okozat, indoklás!!!) Semlegességre, tárgyilagosságra törekszik. Igehasználatban nincs második személy, magázódás van. Általános névmások, általános szabályokat főnévi igenévvel fejezi ki („fűre lépni tilos”).
Tudományos:
- téma: bármilyen tudományterület
- formái:
- írott: publikáció (cikktől a tanulmányon át a szkdolgozatig, doktori disszertációig)
- beszélt: előadás egy konferencián, hozzászólás
- szókincs: az adott terület szakszókészlete, pontos fogalmi tartalmú szavak, pontos hely-, idő-, térviszonyok megjelölése. Nincsenek hangutánzó és hangulatfestő szavak.
- mondatszerkesztés: jól követhető, többszörösen összetett mondatok, világos, pontos meghatározás (az érthetőség kedvéért).
- szövegszerkesztés: előre- és visszautalások, logikus felépítés, átlátható ok-okozati összefüggések, minden állításhoz tartozik hivatkozás.
20. A képszerűség eszközei és kifejező értéke a szépirodalomban
Az a költői eszköz, ami valamilyen szempont szerint két dolgot azonosít. Az egyik, kevésbé érthető fogalmat szemléletesebbé tesszük a mási segítségével. Szókép=névátvitel.
Metafora: olyan névátvitel, amikor két fogalom vagy jelenség külső vagy belső vonásai azonosak vagy hangulatilag megegyeznek.
Teljes metafora: jelen van a fogalmi és a képi sík is. Ha csak a képi sík: egyszerű metafora.
Szófajiság alapján: főnévi, igei, melléknévi metafora.
Megszemélyesítés: élettelen dolgot (vagy nem emberit) emberi tulajdonságokkal ruház fel.
Metonímia: a két azonosított közt anyagi, térbeli, időbeli vagy ok-okozati egyezés van.
Szinesztézia: rész-egész, egyes szám-többes szám felcserélése
Szinesztézia: különböző érzékszervekkel észlelhető érzeteket kapcsol össze a költő egy képbe
Összetett szóképek: allegória, szimbólum, komplex kép
Allegória: hagyományai vannak, mindenki számára érthető, külön-külön is értelmezhetők a részei
Szimbólum: mindig egyéni, a költőre jellemző, csak egészében értelmezhető
Komplex kép: teljes értelmét csak a vers végén nyeri el, de részei külön-külön is értelmezhetők, végül egybeolvadnak. (Szerpentinút a hegyen.)
21. A szövegelrendezés stílushatása: az alakzatok
Alakzatok szerepe: a szöveget úgy alakíthatjuk segítségükkel, hogy a kommunikációs céloknak minél jobban megfeleljen.
Ismétlés, párhuzam, ellentét, paradoxon, felsorolás, fokozás, túlzás, hiány
Ismétlés: a hangalak megkettőzése, hozzáadása a szöveghez. (Lehet szóismétlés, mondat ismétlése, refrén.)
- szóismétlés
- mondatok megismétlése
- refrén: állandóság, játékosság
- figura etimologica: szótőismétlés, egyszerre kelti az állandóság és a változatosság érzetét.
Párhuzam: hasonló felépítésű szerkezetek egymás mellé állítása. (Tagmondatok, mondatok, hosszabb szövegegységek.)
- ellentét: formailag párhuzam, a jelentésben van ellentét à értelmi, érzelmi nyomatékosítás
Paradoxon: látszólagos vagy álellentét (valamilyen képtelenség)
Felsorolás: azonos mondatrészi szerepben levő, nem rokonértelmű szavak felsorolása à erősítés, sokoldalú megvilágítás
- részletezés: aprólékos kibontás, újabb fogalmi jegyek megnevezése à érzelmi telítettség, fogalomtisztázást segíti
Halmozás: azonos szófajú és mondatrészi szerepű, gyakran rokonértelmű szavak felsorolása à szabatosság, érzelmi elragadtatás kifejezése
Fokozás: tartalmi és hangulati skála sorrendjében soroljuk fel a rokon értelmű szavakat
Túlzás: érzelmi hatás kedvéért felnagyítja vagy lekicsinyíti a képeket
(Humor: gúny, irónia)
