A XIX. század második fele eszmetörténeti háttere
Arthur Schopenhauer (1788–1860):
Főműve: A világ mint akarat és képzet (1818)
Hatását elsősorban a XIX. század második felében fejtette ki; a magyar kultúrában különösen a századfordulón, illetve a Nyugat első nemzedékének indulásakor. A világ lényege valamilyen vak, irracionális akarat. Mivel a világ akarat, ezért harc, s mindenképpen szenvedés, mert az akarat az örökké kielégíthetetlen hiányból fakad. Az élet belső ellentmondás: a kielégített vágy másikat szül és így tovább a végtelenségig. Az emberi élet lényege a szükség, a fájdalom és az unalom; boldogtalanok vagyunk. A probléma végső megoldása, a végső menedék az öngyilkosság. Ez azonban csak egyéni válasz lehet, hiszen teljes győzelmét gátolják a nők, a fajfenntartás megtestesítői. A legfőbb bölcsesség a nirvána, önmagunk lefokozása, a vágy, az egyediség, az akarat kiölése, mert mind kevésbé mozdul az akarat, annál kevesebb a szenvedés.
“A természet igazi szimbóluma általánosságban és mindenütt a kör, mert ez a visszatérés sémája.”
Schopenhauer etikája: “minden szeretet részvét”.
Főműve: A világ mint akarat és képzet (1818)
Hatását elsősorban a XIX. század második felében fejtette ki; a magyar kultúrában különösen a századfordulón, illetve a Nyugat első nemzedékének indulásakor. A világ lényege valamilyen vak, irracionális akarat. Mivel a világ akarat, ezért harc, s mindenképpen szenvedés, mert az akarat az örökké kielégíthetetlen hiányból fakad. Az élet belső ellentmondás: a kielégített vágy másikat szül és így tovább a végtelenségig. Az emberi élet lényege a szükség, a fájdalom és az unalom; boldogtalanok vagyunk. A probléma végső megoldása, a végső menedék az öngyilkosság. Ez azonban csak egyéni válasz lehet, hiszen teljes győzelmét gátolják a nők, a fajfenntartás megtestesítői. A legfőbb bölcsesség a nirvána, önmagunk lefokozása, a vágy, az egyediség, az akarat kiölése, mert mind kevésbé mozdul az akarat, annál kevesebb a szenvedés.
“A természet igazi szimbóluma általánosságban és mindenütt a kör, mert ez a visszatérés sémája.”
Schopenhauer etikája: “minden szeretet részvét”.
Friedrich Nietzsche (1844–1900):
A tragédia születése (1872):
Radikális fordulat a kultúrtörténetben. Félretolja a winckelmanni görögségképet, s felfedezi a görögség tragikus világát. Két művésztípust különböztet meg: az apollóni típus – a derű, a harmónia, a konvenció, az imitáció, a kiegyensúlyozottság művésze; a dionüszoszi típus – a féktelenség, a mámor, a teremtő erő, a konvenciókat elvető művész.
Imígyen szóla Zarathustra (1885):
Zarathustra élő személy, perzsa filozófus volt az i.e. 7. században. Nietzsche kifejti az individuum új lehetőségét hiszen: “Isten meghalt”. Az ember célja önmaga meghaladása, az ember feletti ember (Übermensch) megalkotása; ennek érdekében el kell vetni az embert rabságban tartó kereszténységet, a látszatéletet, a csordaerkölcsöt, túl kell lépni jón és rosszon. Mindezt az akarat segítségével és a hatalom megragadásával valósíthatjuk meg.
“Asszonyi állathoz mégy? Ne felejtsd el az ostort!”
A tragédia születése (1872):
Radikális fordulat a kultúrtörténetben. Félretolja a winckelmanni görögségképet, s felfedezi a görögség tragikus világát. Két művésztípust különböztet meg: az apollóni típus – a derű, a harmónia, a konvenció, az imitáció, a kiegyensúlyozottság művésze; a dionüszoszi típus – a féktelenség, a mámor, a teremtő erő, a konvenciókat elvető művész.
Imígyen szóla Zarathustra (1885):
Zarathustra élő személy, perzsa filozófus volt az i.e. 7. században. Nietzsche kifejti az individuum új lehetőségét hiszen: “Isten meghalt”. Az ember célja önmaga meghaladása, az ember feletti ember (Übermensch) megalkotása; ennek érdekében el kell vetni az embert rabságban tartó kereszténységet, a látszatéletet, a csordaerkölcsöt, túl kell lépni jón és rosszon. Mindezt az akarat segítségével és a hatalom megragadásával valósíthatjuk meg.
“Asszonyi állathoz mégy? Ne felejtsd el az ostort!”
Sören Kierkegaard (1813–1855):
Dán filozófus és szépíró. Az egzisztencializmus előfutára. Főműve a ‘Vagy-vagy’ (1843). Kiindulópontja, hogy a polgári társadalom nem az egyén kiteljesedésének, hanem elidegenedésének színtere. Ennek megszüntetésére a “szerencsétlen individuum” számára három magatartásforma, stádium adódik: esztétikai, etikai, vallásos. Mindegyiket a szerelemmel jellemzi, mint minden emberi magatartásforma összegzőjével és allegóriájával:
Dán filozófus és szépíró. Az egzisztencializmus előfutára. Főműve a ‘Vagy-vagy’ (1843). Kiindulópontja, hogy a polgári társadalom nem az egyén kiteljesedésének, hanem elidegenedésének színtere. Ennek megszüntetésére a “szerencsétlen individuum” számára három magatartásforma, stádium adódik: esztétikai, etikai, vallásos. Mindegyiket a szerelemmel jellemzi, mint minden emberi magatartásforma összegzőjével és allegóriájával:
a.) Esztétikai stádium
Szerelemképe az erotika. Ez még önmagában nem jelent emberi kapcsolatot, az én számára a másik puszta tárgy, s ezzel egyúttal a semmi. Az én önmagából próbál műalkotást létrehozni. Ebben a stádiumban még nincsenek valós választási lehetőségek. A megvilágosító példa Mozart Don Giovanni című operája. Az esztétikai stádium a művészek számára nyitott.
Szerelemképe az erotika. Ez még önmagában nem jelent emberi kapcsolatot, az én számára a másik puszta tárgy, s ezzel egyúttal a semmi. Az én önmagából próbál műalkotást létrehozni. Ebben a stádiumban még nincsenek valós választási lehetőségek. A megvilágosító példa Mozart Don Giovanni című operája. Az esztétikai stádium a művészek számára nyitott.
b.) Etikai stádium
Szerelemképe a házassággá emelt első szerelem. A magatartásforma a kötelességtudat, az alapélmény pedig a rezignáció. Az etikai stádium mindenki számára nyitott.
Szerelemképe a házassággá emelt első szerelem. A magatartásforma a kötelességtudat, az alapélmény pedig a rezignáció. Az etikai stádium mindenki számára nyitott.
c.) Vallásos stádium
(A ‘Vagy-vagy’ kötet csak az első két stádiumot tartalmazza, a harmadik a ‘Félelem és reszketés’ címűben található.)
Az elemzett példa Ábrahám és Izsák története. A szerelem immár nem feltétlenül és nem elsősorban emberi kapcsolatot jelent, hanem a hit paradoxonát, ráhagyatkozást valakire, akit megérteni nem tudunk. Ez a stádium az apostolok számára nyitott.
(A ‘Vagy-vagy’ kötet csak az első két stádiumot tartalmazza, a harmadik a ‘Félelem és reszketés’ címűben található.)
Az elemzett példa Ábrahám és Izsák története. A szerelem immár nem feltétlenül és nem elsősorban emberi kapcsolatot jelent, hanem a hit paradoxonát, ráhagyatkozást valakire, akit megérteni nem tudunk. Ez a stádium az apostolok számára nyitott.
Marx is felismerte az individuum elidegenedését a polgári világban, s ezt legszemléletesebben a ‘Gazdasági–filozófiai kéziratok 1844-ből’ című munkájában fejtette ki. Marx is meglátja a liberalizmus eszméinek ellentmondását, s a három összetevőből a jogos társadalmi igényt, az egyenlőséget hangsúlyozza. Ennek megvalósításához viszont félre kell tolni a polgári társadalmat, s helyébe a kommunizmust kell megvalósítani, ahol föl is oldódik az individuum elidegenedettsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése